- Fogadok, hogy nem láttatok még autómosót! - magyarázott Köles, a denevérfióka a köré gyűlt többieknek.
- Nagyon klassz lehet ott dolgozni. Először is fognak egy csomó vizet.
- Vizet? - érdeklődött Elemér, a kölyökfóka. - Az itt is van a pocsolyában. Azzal már hozta is a törött játszóvödörben.
- Nos igen - folytatta Köles -, de aztán lemosóport öntöttek a vízbe.
- Azt mi is tudunk, van fehér kőmorzsánk! Első osztályú! Saját kezűleg bányásztam a dombon! - izgult rettenetesen Dinnye, a hangyász. - Hozom is rögtön!
És csakhamar megjelent egy degeszre tömött, szakadt nejlonzacskóval.
- Úgy-úgy, keverjétek ki jó habosra! - oktatta őket Köles, miközben Dinnye és Elemér egy bottal habarták a kőmorzsás pépet.
- Minél habosabb, annál tisztább lesz a kocsi! És annál viccesebben néz ki a mosás. Aztán hatalmas kefékkel felkenik az autóra az egészet! - fontoskodott tovább a bőregér.
- De honnan vegyünk kefét? - tanácstalankodott Elemér és Dinnye.
- Hát ágakból kell kötözni, mint a seprűt - találta fel magát Janka, a vadmacskalány, és már szaladt is gallyakért.

Mindnyájan elmerülve kötözgették az autómosó-keféket. A négy jó barát roppant elégedetten vette szemügyre autómosó-készletét. Most már igazán csak egy lemosni való autó hiányzott.

- Mossuk le a két rollert! - adta ki a parancsot Dinnye.
A járgányok hamarosan csillogtak-villogtak a napon.
- Azért a roller mégsem autó - elégedetlenkedett Korom.
- Mossuk le a homokozós dömpert! - találta fel magát Köles, a fővezér.
Lelkesen sikálták a kis teherkocsit, és egy-kettőre el is készültek vele.
- Nem csillog - dörmögte Elemér.
- És nem villog - szögezte le Janka.
- Mossuk le a Dombontúli Bácsi kocsiját! - vetett szikrát Köles agya.
- Hurrá! - dobálták égre a keféket örömükben az autómosók.

A Dombontúli Bácsi kocsija ugyanis a domb túlfelén parkolt, vadonatúj volt, és gyakran mosogatta, törölgette, fényezgette a Bácsi maga is. Vagyis biztos szereti, ha az autóját alaposan lesikálják. Nekiláttak szorgosan, Köles röpdösve csorgatta a habos, kőporos vizet a fényes motorháztetőre, a többiek pedig sikálgatták a seprűikkel, csak úgy csikorgott meg nyikorgott meg vicsorgott belé.

- Csudaszép lesz! - örvendezett Janka.
- Hogy fog örülni! - fantáziált Elemér.
- Bújjunk el gyorsan, mert jön a Bácsi! - figyelmeztette őket Dinnye. - Majd csak akkor jöjjünk elő, ha ámul és bámul és nem tudja, kinek köszönje meg.

A Dombontúli Bácsi kijött, és nagyon furcsán viselkedett. Először a haját tépte, pedig amúgy se sok volt neki. Aztán elvörösítette a fejét, pedig amúgy is vörös volt neki. Aztán kiguvasztotta a szemét, pedig amúgy is békára hasonlított. Közben ordított is, hogy:



- Piszkos! Gazember! Csirkefogó! Kölykei! Ezért! Még! Megfizettek! Csupa! Karcolás! A! Vadonatúj! Karosszéria! Ez! Egy! Vagyonba! Fog! Kerülni! Nekem! Megőrülök!
- Úgy látszik, nem tetszik neki - csodálkozott Elemér.
- Pedig csudaszép lett - értetlenkedett Janka.
- Egy kis hab maradt rajta, de hát túl hamar jött a Bácsi - pontosított Dinnye.
- Sebaj, srácok, holnap lemossuk a hátulját is, talán már nem lesz ilyen ideges - összegezte Köles.