3

A vizsgálóbiztos vallatott.

Egyik rabot a másik után. Szó szóra ment, ez a szó a másikra hajazott, a veres juhászra lassan sereg lopás, gyilkosság igazolódott. Már megérett a kötél, mikor azt mondja a vizsgáló ember:

- Hát a Bodri juhász?

A veres ember szeme meg se rezdült.

- Bodri juhász?

- Az, úgy híjták, míg élt.

- Míg élt?

- Míg élt, Bodri juhász volt a neve. Hát az hova lött?

- Nem esmerem, uram.

- Ott legeltetett kendtek mellett a csobori pusztán. A kisfiával.

- Lehetséges.

- Esmeri mán?

- Hajazok. Amék elment a Dunántúlra.

- Azt kellene tudni, hova ment. Dunántúlra-e, vagy merre?

- Vót nálam, mikor elment, igen. Hogy valami baja van a törvénnyel, egy időre elmegy napszállatra.

- Szállatra, vagy nyugovásra?

- Nyugovásra, gondolom.

- Én is úgy gondolom. Hát azt is kend nyugtatta el.

- Én uram?

- Fiával egybe.

- Soha, uram.

- Nézze, gazda, magának mán úgyis kész az igazság. Még ezt az egyet meg kell ismernie. Mit tett magának a Bodri juhász?

- Semmit, uram.

- Semmit se tett?

- Nekem egy szalmaszálat se tett keresztbe.

- Akkor mér mondta kend a csüri csárdában, hogy a Bodri juhász is ott legeltet, ahun nem kéne?

A veres juhász megrántotta a szemöldökét.

- Nem mondtam én azt.

- Hallották.

- Azt nem hallotta senki fia.

- Hallották, maga tudja jól. Kinek mondta?

- Ha mondtam, nem azért mondtam.

- Hát miért?

- Nem miatta szóltam, juhásznak ott szabad legeltetni, ahova szegődése volt.

- Háromszáz juha volt. Hova lett vele? Főd hátán el nem sikkadhatott. Igaz?

- Igaz.



- De ha ő nincs, a juhának meg kell lenni. Birka vót, vagy juh?

- Inkább birka vót, ha vót.

- Vót, vót. Övé vót, vagy uraságé vót?

- Ü tudná megmondani.

- Magának hogy mondta?

- Én nem szóltam vele soha.

- Akkor honnan tudja?

- Mondták. Láttam. Mellettem legeltetett. Nem volt beszélő ember. Hallgató ember vót.

- Hallgatott?

- Hát... hallgatott.

- Akkor is hallgatott?

- Mikor?

- Mikor kendtek agyonverték a bottal. Ütet is, meg a fiát is.

- Fia is vót?

- Vót egy fia. Csak egyet vágott kend a fejére, kész vót.

- Ne tessék nekem ilyet mondani. Én nem beszéltem vele soha, se vele, se a fiával.

- Ha nem beszélt, akkor nem beszélhetett. Hallgatós ember volt.

- Mit akar tőlem a tekintetes úr?

- Hogy megkönnyebbüljön. Eggyel több vagy kevesebb.

- Ami nem illet, nem vállalhatom.

- Gondolkozzon rajta.

- Nincs mit gondolkozzak.

- Ásót is vittek magukkal?

- Ásót?

- A szamáron.

- Szamáron?

- Mer tiszta munka vót.

- Nem enyém, uram.

- A birkát elhajtották?

- Vót nekem birkám, tekintetes uram, nem vótam kíváncsi a máséra.

- Pedig szép birka vót. Háromszáz. Derék ember vót a Bodri juhász. Maga szerezte, maga takarította.

- Lehetséges. Nem tudok felőle.

- Ott van a birka még most is a nyájjal, vagy eladta kend?

- Nekem ilyet ne tessék mondani.

- Hajja-e kend? nem gyermek! Aki beismerte minden bűnét, ne cigánykodjon háromszáz birka miatt. Mi az kendnek? Most mikor már tisztán mehet az Isten elibe, a Bodri juhász szennyezze be a lelkit kendnek?

- Nem tehetek róla.

- Szembe köpöm kendet, mint egy taknyos gyereket. Odamentek napszállat után, fejbeütötték, a kutyákat is elölték, a homokba ásták.

A veres juhász megmakacsolta magát, a szeme égett és szembenézett a vizsgálóbíróval.

- Nem illet, uram.

- Lóduljon kend, pimasz. Nem akarom többet kendet látni.

A juhász megingott.

- Ki a szemem elől. Nyájajuhász kend? Csorvasz himpellér! Tudja meg, hogy az akasztófán sem lesz békessége.

- Ami nem enyém, nem vehetem magamra.

- Mars!

A juhász megfordult, s elindult nagy, kemény léptekkel az ajtó felé. Mikor odaért, s a kezét rá akarta tenni a kilincsre, hátratántorodott.

Nem tudott a kilincshez nyúlni. Nem tudott moccanni, csak nézett, nézett mereven, és a szája elkezdett habot verni.

A kilincsre akasztva ott lógott a szíj rézzel kiverve.

A juhász lassan a fejéhez nyúlt, aztán visszafordult.

- Tekintetes uram... Beismerem...

A vizsgálóbíró nem szólt egy szót se, csak nézett az emberre parázs szemmel, csakúgy égett a szeme.

- Mink öltük meg Bodri juhászt a háromszáz birkájáért, meg a két szamaráért.

Evvel meghajtotta a fejét.

A vizsgálóbíró nézte, azután csengetett.

Két pandúr lépett be.

- Vigyétek. Adjatok neki huszonöt botot.

A juhász lehajtotta a fejét és megrokkadtan ment ki az ajtón.

- Köszönöm alássan.

A bíró utána nézett s eltűnődött:

- Barbárok.



(1931)

« 2. rész